Hát mindig tanul az ember! Milyen (mélyen) igaz! De honnan ez a tudás?
Kaptam egy levelet a napokban, egy méregtelenítő légzőgyakorlat leírását, amelynek végén ez áll: fújd ki a levegőt, és közben mondd, gondold, érezd, hogy "Kifújok testemből, lelkemből minden RENDellenességet!" de nem csak ez, hanem szinte kivétel nélkül minden légzőgyakorlat arra tanít, hogy amikor kifújod a levegőt fújd ki vele együtt magadból a felgyülemlett feszültséget, stresszt, stb.
Elgondolkodtam egy kicsit. A Szentírásban Isten azt mondja nekünk, hogy bízzuk rá minden terhünket, minden gondunkat. (Ez nekem nagyon tetszik). " A Titok" arra tanít, a hogyan nem a mi dolgunk, nekünk csak az elfogadás állapotába kell megérkeznünk, egy másik tanítás így szól: "A világ, csak belülről változhat". Aztán meg itt van ez a Bibliából: "Istenek vagytok ti *és a felségesnek fiai ti mindnyájan" (Ó, ez még jobban tetszik!). A tudósok is kezdik belátni, vagy felfedezni, hogy a világon minden és mindenki tudat, a tudat minden formája energia, hogy egy vagyunk a Mindenséggel, a Nagy Egész része vagyunk, energia fizikai formában. A világon a leghatalmasabb törvény a Vonzás Törvénye, hasonló a hasonlót vonzza és nincs kivétel, mindenre és mindenkire érvényes!
Akkor most mi van?
Ha a "bajt, a gondot, a terhet, a stresszt fújom ki, ezt adom a Világnak, akkor mit szívok be? Kifújom a levegőt és ezt üzenem, ezt közvetítem a külvilág, az Univerzum felé, ezt a sötét, rideg, görcsöt. Kiköpöm, itt van, szívjátok, csak bennem ne maradjon belőle egy csepp se mert én pozitívan akarok rezegni, egészséget, szabadságot akarok, bennem csak az örömnek, a békének a nyugalomnak és a szeretetnek van helye! Azt akarom beszívni, elveszem a Világból, hogy bennem legyen, mert csak akkor lehetek elfogadó állapotban. (Mármint ami a vágyaim teljesülését illeti). Úgy is azt mondják, hogy az univerzum kincse kiapadhatatlan és jut nekem is bőven! A Világ meg elég nagy ahhoz, hogy amit én kifújok, majd Teszi ahová akarja! Igen ám, de ha a vonzás törvénye is működik, (márpedig működik), ha ezt adom ezt is kapom! Tényleg!... rábízom a Jó Istenre, úgy is azt mondta bízzuk rá minden gondunkat! No de hol az Isten, hol az Örökkévaló, hol a Gondviselés, hol a Mindenség? Te jó ég! Ha ott kint van és én meg egy vagyok vele, akkor most mi van? De ez nem is lehet igaz, hiszen Bennem van, én vagyok az, a Biblia is világosan megmondja:"Istenek vagytok ti *és a felségesnek fiai ti mindnyájan"! Akkor most megint mi van? Vajon ha fordítva cselekednék...hm...? Ha beszívnám a Világ összes fájdalmát, ha elfogadnám a jelen pillanatot olyannak, amilyen, ha rábíznám Istenre aki bennem van! Aki valójában vagyok! A Gyógyító Örök Fényre! A Szent Kegyelemre, a Szabadságra, a Szeretetre, a Békére, az Örökkévaló Létezésre! Aki én vagyok! Most! Ebben az egyetlen valóságban! Akkor ott nem lehet sötétség! A fény elnyeli a sötétséget! A sötétség átalakul! Transzmutálódik. (A Létezés érti a dolgát! Rábízhatod!) Ha az egyetlen valóság a jelen pillanat, akkor soha nem is lehetek más, mint, ami most vagyok.
Ha kifújnám a Világba, az összes Létezőnek odaadnám tiszta szívemből, lelkem mélyéről a szabadság érzését, a szeretetet, a békét, a nyugalmat, ami most vagyok! A tökéletes megbocsátást, és feltétel nélküli elfogadást, ami egyenlő az Isteni szeretettel, ami most vagyok, ha ezt közvetíteném!
Ha az adótoronyból ez sugározna, vajon milyen bizonyítékot kapnék tapasztalatként?